Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„...azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait.” (Róm.2:16)

Lukács 12:3-4-ben olvasunk Jézusnak egy megdöbbentő kijelentéséről: „Nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jönne, s oly titok, mely ki ne tudódnék. Amit a sötétben mondotok, a világosságban fog meghallatszani, és amit fülbe súgtok rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni.” Visszahallgatjuk egy napon minden titkos, gonosz beszédünket.

Egy fiúcska kérdezte egyszer édesanyját: „A gondolataink hová mennek?” Az anya bölcsen azt felelte, hogy Istenhez, fiam, aki megőrzi mindet. A fiút nagyon megrémítette anyja válasza. De vajon nekünk is nem ijesztő-é tudni, hogy Isten minden szavunkat, gondolatunkat, titkos cselekedeteinket tudja, és előhozza egyszer, akár jó, akár gonosz.

Egy gazdag háztulajdonos gonoszul bánt egy szegény özveggyel. Folyton emelte a házbért, és kidobással fenyegette. Az asszony fiából később híres festő lett, és a többször ismétlődő gonosz jelenetet vászonra vitte. A gazdag szerette volna megvenni, és elrejteni az ő vonásait viselő képet, de nem kapta meg. Van egy láthatatlan kéz, mely megrajzolja a mi képünket, jellemünket is, ami az örökkévalóságban lesz nyilvánvalóvá. Kérjük Jézust, hogy mossa le undok bűneinket.

IMÁDKOZZUNK: Kérünk, jó Atyánk, fogadd el Jézus áldozatát, tisztító vérét, mely értünk is hullott. Ámen.

— Titkos bűnöktől tisztíts meg engem. —

Donald C. Everhart (Knoxville, Iowa)

KEDD, AUGUSZTUS 21. — Olvassuk: Róm. 2:1-11.