Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben.” (2.Kor. 5:1)

Nyomott hangulatban feküdtem a kórházi ágyon. A műtét rosszindulatú daganatot mutatott ki. Kobalt besugárzással próbálták megállítani a folyamatot, de nem lehetett tudni, hogy milyen eredménnyel.

Hirtelen a Szentírás egy szívemhez nőtt része szólalt meg lelkemben: János 14:2-4. „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van... Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek...” Úgy éreztem, hogy az én Megváltóm szól hozzám drága bíztató szavával ott a sivár kórházi szobában. Egyszerre eltűnt a csüggedés, és lelkem megtelt angyali muzsikával, békével és kimondhatatlan megnyugvással.

Egész életemben hívő keresztyén voltam, de hitem még sohasem volt ilyen súlyos próbának kitéve, mint mikor ott feküdtem testileg és lelkileg legyöngülten. És íme, az én drága Mesterem a Szentírás szavaival megvigasztalt, felemelt elesettségemből, és megerősítette hitemet, mely az Úr segítségével győzedelmes maradt. Hálás szívvel fordultam imámban az Úrhoz, mondván, ezentúl minden napot köszönettel veszek az Ő kezéből, és bármi lesz is sorsom, megnyugszom szent akaratában.

Azóta három év telt el. Életem békés, megelégedett és betegségmentes. Hálával tudom énekelni: „Köszönöm, Uram, hogy megváltottad lelkem; köszönöm, hogy megépítetted testem.”

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük Neked, Mennyei Atyánk, hogy Jézus segít minket az élet legsúlyosabb helyzeteit is elviselni. Ámen.

— Krisztusban örök lakásunk van. —

Derrel R. Atkins (St. Joseph, Missouri)

PÉNTEK, AUGUSZTUS 10. — Olvassuk: 2.Kor. 5:1-5.