Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)
1979-07-01 / 4. szám
„...Jézus az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz.” (János ev. 4:8) Jézus Samariának Sikár városába érkezett déli időben, amikor Judeából Galileába ment. Tanítványai a városba mentek, hogy ennivalót vegyenek. Egy pillanatra megpihent. Leült a régi forráshoz, mert megszomjazott és friss forrásvizet akart inni. Nem olvassuk azt, hogy valóban kapott-e inni a vízből, amelyet a samariai asszonytól kért. Tudjuk, hogy beszédbe elegyedett vele az élő vízzel kapcsolatosan, amelyet 0 tudott adni. A pihenés pillanatainak teremtő felhasználása étel és ital volt számára. íme most is ez történt. S az újjáteremtett, izgatott, de immár hívő asszony boldog örömmel szaladt be a városba, hogy elújságolja az embereknek, találkozott a Messiással. Ez megadta a lehetőséget Jézus számára, hogy Sikárbán két napot tölthessen a Samaritánusok között. És azok közül, akik hallották Ót, sokan hittek neki. Jézus még a pihenés pillanataiban is kifejezést tudott adni bölcsességének és hitének. Számunkra is hitünknek és kötelességünknek egyik része az, hogy valami módon kifejezésre juttassuk tehetségünk szerint azt, hogy Jézus tanítása és lelke gyökeret vert bennünk és növekedik bennünk. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts meg bennünket arra, hogy ennek a napnak pillanatait is felhasználhassuk egy jelentőségteljes életre; hogy megtapasztalhassuk az áldott felüdülést és megújulást a magunk számára, és buzdíthassuk a hitet másokban. Ámen. — Akárhol vagyunk is, bizonyságot tudunk tenni. — Russel Q. Chilcote (Nasville, Tennessee) SZOMBAT, AUGUSZTUS 4. — Olvassuk: Ján. 4:1-10.