Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„...Jézus az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz.” (János ev. 4:8) Jézus Samariának Sikár városába érkezett déli idő­ben, amikor Judeából Galileába ment. Tanítványai a városba mentek, hogy ennivalót vegyenek. Egy pillanat­ra megpihent. Leült a régi forráshoz, mert megszomja­zott és friss forrásvizet akart inni. Nem olvassuk azt, hogy valóban kapott-e inni a víz­ből, amelyet a samariai asszonytól kért. Tudjuk, hogy beszédbe elegyedett vele az élő vízzel kapcsolatosan, amelyet 0 tudott adni. A pihenés pillanatainak teremtő felhasználása étel és ital volt számára. íme most is ez történt. S az újjáte­remtett, izgatott, de immár hívő asszony boldog örömmel szaladt be a városba, hogy elújságolja az embereknek, találkozott a Messiással. Ez megadta a lehetőséget Jé­zus számára, hogy Sikárbán két napot tölthessen a Sa­­maritánusok között. És azok közül, akik hallották Ót, sokan hittek neki. Jézus még a pihenés pillanataiban is kifejezést tudott adni bölcsességének és hitének. Számunkra is hitünknek és kötelességünknek egyik része az, hogy valami módon kifejezésre juttassuk tehetségünk szerint azt, hogy Jé­zus tanítása és lelke gyökeret vert bennünk és növekedik bennünk. IMÁDKOZZUNK: Istenünk, segíts meg bennünket ar­ra, hogy ennek a napnak pillanatait is felhasználhassuk egy jelentőségteljes életre; hogy megtapasztalhassuk az ál­dott felüdülést és megújulást a magunk számára, és buz­díthassuk a hitet másokban. Ámen. — Akárhol vagyunk is, bizonyságot tudunk tenni. — Russel Q. Chilcote (Nasville, Tennessee) SZOMBAT, AUGUSZTUS 4. — Olvassuk: Ján. 4:1-10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom