Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

VASÁRNAP, JÚLIUS 29. — Olvassuk: Róm. 5:1-5.

„Vegyétek föl az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok; és nyugalmat találtok a ti leikeitekben. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:29,30)

Négyen érkeztünk a Glacier nemzeti park délnyugati szélére, ahonnan egy ötnapos hegymászó kirándulásra indultunk el. Hátunkra vettük elég súlyos csomagjainkat. Vezetőnk még megigazította hátizsákjainkat, vállszíjainkat és így figyelmeztetett: „Barátaim, fogadjátok el terhelteket.” Miután a második napon is sikerült végigvándszorognom a kijelölt csapáson, elfogadtam terhemet mint saját súlyomnak egy részét.

Mindnyájan hordozunk fájdalmakat és sebeket szívünkben. Néha úgy érezzük, hogy ezek a fájdalmak mázsás súlyként nehezednek reánk. A keresztyén ember a hitnek azon keskeny ösvényét választotta, ahol nem könnyű járni. A nagy dolgok eléréséhez mindég nehéz, hosszú, kitartó munka szükséges. A hegymászó néha esős időben indul el a nehéz útra, de benne már a felhők fölött sütő Nap és a gyönyörű kilátás él. A keresztyén nem a pillanatnyi időben látja az élet értelmét, hanem az örök élet világosságában. Testvérem, aki haladsz előre vándorutadon, halld meg az íge üzenetét, fogadd el terhedet, s Vele könnyebb lesz az emelkedés az örök életbe.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám az Úrban, a Te segítségeddel, vezetéseddel és bátorításoddal el tudom fogadni terhemet, és meg tudok állni életutam próbáiban. Ámen.

— Tekintetünket a végső célra szegezve, igánk könynyebb. — Monroe J. Wilcox, Sr. (Hamilton, Montana.)