Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

„És monda: Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.” (lMózes 22:12)

„Milyen Isten az, aki azt kívánja tőled, hogy öld meg a saját gyermekedet?” — kérdezte egy fiatal lány tőlem, az Ábrahám és Izsák történetével való foglalkozás közben. — „Azt hittem Isten a szeretet Istene!?”

„Biztos vagy abban, hogy Isten azt akarta Ábrahámtól, hogy áldozza föl fiát?” — kérdeztem.

A kislány ismét elolvasta a történetet, gondolkodott egy kis ideig és így felelt: „Azt hiszem tulajdonképpen Isten nem is Izsákot akarta magának, Ő Ábrahámot akarta!”

Ez a fiatal keresztyén lány egy mélyértelmű következtetésre jutott. Isten gyakran kér tőlünk nagy dolgokat, hogy azáltal közelebb vonjon magához bennünket.

Ha kiálljuk a hitnek próbáját, akkor mi is ugyanúgy megtapasztalhatjuk, mint Ábrahám. hogy Isten hűsége, szeretete abban válik nyilvánvalóvá, hogy ő mindent a javunkra munkál életünkben még akkor is, ha pillanatnyilag nem értjük, vagy módszere, eszköze nem egyezik a mienkével.

Fölismerted-e, testvérem, amikor Isten utoljára szólt hozzád? Mertél-e engedelmeskedni Neki? Merj Istenben bízni, Rá hagyatkozni, amint Ábrahám tette azt!

IMÁDKOZZUNK: Segíts, Uram, hogy Ábraháméhoz hasonló hitem legyen. Ezért úgy imádkozom, ahogy Jézus tanított: Mi Atyánk ki vagy a mennyekben...”

— Hitünk a próbák által erősödik. —

Carol D. Paul (St. Joseph, Missouri)

PÉNTEK, JÚLIUS 27, — Olvassuk: lMóz. 22:1-18.