Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

Két vágy.

Széles a világon utazgatva, különösen egyházak népével érintkezve, két élénk, életerős óhajt éreztem meg. Az egyik: Az emberek vágyakoznak egy mélyebb imaéletre. A modern élet zaja, gondja átjárja a lelkünket, és lelki szükségletünk támad. A belső békesség és erő igazi forrása után kiáltunk hangtalanul is. A másik, hogy jobban átérezzük a szegények és elnyomottak szükségeit. Érezzük a hívást, hogy részesek legyünk a küzdelemben, amely a szeretet és igazság uralmát lenne hivatott hozni. Az életstílusban radikális elkötelezést jelent ez, megkérdőjelezi a politikai, gazdasági, vallási rendszereket, melyek akadályozzák az igazságot, és elnyomást szülnek.

E két vágyat megtapasztalva, hasznosnak találom megállapítani a következőket: 1; Ha megnyitjuk életünket az evangélium előtt és a Szentlélek erejének. Isten vezetni fog. 2; Az igazság, szeretet, béke ügyébe belevetni magunkat, személyes és társadalmi megújulást ígér. 3; Az imádság az építő erőnek egy forrása, mely zajból, feszültségből, aggodalomból bátorságot, derűt hoz elő. 4; Imaéletünk elmélyülése szükséges ahhoz, hogy erősebbek, állhatatosabbak legyünk Istennek munkálkodni; gyógyítani világunkat az igazságtalanságból, a szükségtelen szegénységből, lemondani életünkben az elnyomás és erőszak mindennemű formájáról. 5; Az ilyen imádság segíti szolgálatunkat, fenntart a szenvedésben, és képessé tesz Isten Lelkét magasztalni köztünk. — A két vágy együtt kell, hogy járjon. Krisztus megtestesülése így fejeződik ki tisztábban, s eljöhet egy krisztusibb világ, ahol az emberek szeretik és szolgálják egymást.