Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-07-01 / 4. szám

,,Ő meggyógyítja a megtört szívüeket, és bekötözi a sebeiket.” (147 Zsoltár 3.)

Kis gyermekkorunkban sokszor megtörtént, hogy bicskával jól elvágtuk az ujjúnkat. Persze mindjárt eltörött a mécses — hogy úgy mondjuk — és sebbel-lobbal be is szaladtunk anyukánkhoz. Szerető kezek hamarosan bekötötték azt a vérző kicsiny ujjat, majd egy meleg anyai csók, és minden rendben volt!

És amint lassacskán felnövekedtünk, mindig kevésbé történt baleset az ujjainkkal. Fokozatosan megtanultuk, hogy kezeljük a kést, kalapácsot, és a többit.

De azzal a begyakorlással egyidejűleg... valahogyan úgy jött, hogy ujjaink helyett a szívünk sebesült meg és zúzódott össze. És az még sokkal jobban is fájt, mint az ujjunk megsebesítése. Mint felnőttek persze már restelltünk benső fájdalmainkkal a szüléinkhez szaladni. Sokszor még meg sem értenék...

De a fenti íge felhívja a figyelmünket arra, hogy van Valaki, Aki a legnagyobb örömmel és szeretettel bekötözi a megtört szíveket, és meggyógyítja a benső sebeket.

„Az áldott Orvos közeleg, A drága Főpap, Jézus! Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar, Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!”

IMÁDKOZZUNK: Nagy nyomorúságunkban, Atyánk, Tehozzád sietünk, áldott Úr Jézusunk által. Lásd meg vérző szívünket. Kösd be és gyógyítsad meg sebeinket, Szent Fiadért. Ámen.

— A drága Orvos közeleg: Jézus! —

Joshua Patrick (Toronto, Ontario, Canada)

HÉTFŐ, JÚLIUS 9. — Olvassuk: 2 Kor. 1:3-11.