Csendes Percek, 1979 (27. évfolyam, 4-5. szám)

1979-09-01 / 5. szám

CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 27. — Olv.: Fii. 4:10-19.

„Az én Istenem pedig megadja majd bőven mindazt, ami szükséges az ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” (Filippi 4:19)

Jó ideig tele volt a szívem keserűséggel azért, hogy nem volt olyan boldog és gondtalan gyermekkorom, amihez véleményem szerint jogom lett volna. De az Úr Isten szeretete hozzásegített ahhoz, hogy belássam: ha árva voltam is, nem szűkölködtem az Ó áldásaiban. —

Ma is elevenen emlékszem például egy öreg emberre, aki vasárnaponként elvitt a templomba — és ha beteg voltam, az orvoshoz. Nem Isten gondviselő angyalának szerepét töltötte-é be mellettem? — Szemben velünk, az utca túlsó oldalán, egy melegszívű házaspár lakott, — és mindig elláttak ceruzával, — időnként pedig egy kis cukrot, vagy valami olyan apróságot adtak, amiből láthattam, hogy gondolnak rám. Nem Isten szeretetét váltották-é valóra életemben? — A kórház szakácsa többször kaláccsal lepett meg, — egy barátom szülei pedig magukkal vittek kirándulásokra és ha rokonokhoz mentek látogatóba.

Ma már látom, hogy milyen sok áldásban volt részem, és Isten hogyan gondoskodott rólam mások által. — És te, Testvér, szűkölködöl vagy bővölködöl Jézus Krisztusban.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bocsásd meg, hogy sokszor elégedetlenek vagyunk, és nem vesszük észre, hogy milyen kegyelmesen gondoskodói rólunk. Könyörgünk, nyisd meg szemünk, hogy boldogan lássuk áldásaid bőségét. És erősítsd hitünk, hogy a szükségben Hozzád kiáltsunk. Ámen.

— Isten arra akar felhasználni, hogy másokon segítsek. — Peacock Judy, (Florida)