Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

“Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatástokhoz, mellyel elhivattatok.” (Efézus 4:1)

A vasárnapi iskolai csoport ócska dolgokat gyűjtött kiárusításra. Az egyházi híradóban a részleteket közlő felhívásuknak ezt a címet adták: “Értékes limlomot kérünk.”

Ezt olvasva elnevettem magam. Aztán eszembejutott, hogy a limlomnak nincs igazi értéke ugyan, de Jézus is utolsó óráiban, a kereszten kínlódva megváltó szavakkal szólt a mellette haldokló tolvajhoz, akit a társadalom limlomnak, szemétnek ítélt.

És az is igaz, hogy sok lerombolódott élet jött rendbe az egyház által, amely Krisztus élő testeként újjáépít minket. Alázatossá tesz és ugyanakkor értékessé. Isten Szentlelke az életünkben végtelen értéket ad nekünk.

Igazában a megújult életű emberek története a keresztyén egyház története.

Nincs olyan elrondított és jelentéktelen élet, amelyen ne tudna segíteni a nagy Megváltó. Távoli városból valaki ezt telefonálta: “Rombadőlt az életem. Mindaz elpusztult, amiért oly nehezen dolgoztam.” Nem a Biztosító Társaságnak, nem a szemetesnek, nem a kórházi gyorssegély különítménynek, vagy a polgárőrségnek telefonálta ezt, hanem egy lelkészt hivott fel így. Tudta, hogy az egyház munkálkodik azon, hogy a limlommá, a szemétté vált életeknek űj értéket adjon.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, tedd ma tudatossá bennem, hogy Neked értékes vagyok, és add hogy úgy cselekedjem és beszéljek, mint a Te gyermeked. Jézus nevében. Ámen.

— “íme, én mindent újjá teszek.” —

ilj. Younginer M. John (Newberry, S. Carolina)

VASÁRNAP, MÁRCIUS 27

Olvassuk: Efézus 41-7