Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

“Vezesd ki telkemet a börtönből, hogy magasztaljam a Te nevedet." (142 zsoltár 7 vers.)

A zsoltáríró a 142-ik zsoltárban egy hamisan vádolt, börtönbe vetett emberről beszél. Barátai és családja mind elhagyták őt. Mily tragikusan hallatszik az ő kiáltása: “Senki j sem törődik énvelem!” Mégis hamarosan megérzi, hogy az Úr hívei törődnek vele és az ő saját imáit más, hívő emberek imái támogatják. Reméli ezért, hogy kiszabadul, érzi az Úr feléje áradó bíztatását. Ha szabad lesz, könyörgése örömhim- i nusszá válik, zengeni fogja majd az Űr jóságát dicsőítő énekkel.

Az életben sok, magunk készitette börtönben sínylődünk:

I az irigység, a mohóság, a csüggedés, a félelem és az önsajnálat ! börtöneiben.

Néhány évvel ezelőtt egyházunk egyik vezető embere elvesztette a feleségét, ő volt életének erőforrása, az áramközpont egyházi munkája és bizonyságtétele mögött. Ennek az egyébként bátor és értékes embernek a lelke önsajnálatba börtönözte magát és elmulasztotta fájdalmát és terheit az Úrra bízni. Nem is vette észre, hogy mily sok társa, jó és hívó emberek imája kísérte a szükség nehéz óráiban, kérve, hogy a terhek elviseléséhez adjon erőt számára az Úr, bátorítsa, enyhítse fájdalmát.

A kulcs életünk minden magagyártotta börtönéhez a mi Urunk Jézus Krisztus. <3 egyedül a mi szabadulásunk záloga. <3 vállalja terheinket erőnk fogytával, ófelé száll a mi dicsőítő énekünk, hálánk zsoltára, szabadulásunk ujjongó dala.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatydnk, Te eléd idrulunk szükségünk óráiban, Szabadíts meg minket bánatunktól, kétségeinktől és félelmünktől a Te szent Fiad érdeméért, akinek nevében könyörgünk Tehozzdd. Ámen.

SZOMBAT, FEBRUÁR 19

Olvassuk: 142 zsoltár.