Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

"íme az ajtó előli állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómai és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele va - csorálokés ő én velem." (Jel. 3:20)

Szomszédunkban, volt egy üres, lakatlan ház. Mi gyermekek különös dolgokat tudtunk róla. Egyik kis barátom azt mondta, hogy kisértetet látott benne. A másik furcsa hangokat, visításokat hallott. Én meg azt állítottam, hogy éjjel fények gyultak ki a szobákban.

Egyszer bátorságot vettünk, hogy fényes nappal átkutatjuk a házat. Lábujjhegyen, dobogó szívvel végigjártuk a csendes szobákat. Port. piszkot, pókhálót találtunk és olyan dolgokat, mint üres dobozok, üres üvegek, régi újságpapírok, de semmi mást.

Később nagybátyám megvette a házat és családjával beleköltözött. Mikor meglátogattuk őket, a ház egyáltalán nem volt ijesztő. Tiszta, új függöny minden szobában. A szőnyegek, bútorok barátságos érzést keltettek. A konyhából kellemes illat áradt. A család jelenléte megváltoztatta a házat, elűzte különös gondolataimat, szorongásomat.

Krisztusa jelenléte ugyanazt teszi, ha meghívjuk, hogy éljen közöttüűnk, éljen bennünk. Eltávolítja a pókhálókat, a szemetet és hozza a hit, remény szeretet ajándékát. Vacsorát készít.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Jézus, üres a szívem. A vágyak céltalanul kergetőznek benne. Jöjj és tölts meg magaddal s nagy örömmel. A Te nevedért. Ámen.

— Krisztus mindentújjá tesz. —

Joseph E. Galle III (Ft. Meade. Maryland)

SZOMBAT. FEBRUÁR 12

Olvassuk: Márk 5:1-15