Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Emlékezés és hálaadás.

A “Csendes Percek" XXV-ik évfolyamát kezdte el ezzel a füzetecskével. Egy negyed százada, hogy szolgálja főként az idegén országokha szakadt magyarok, és bizonyos mértékben az óhazai magyarok lelki szükségleteinek ki elégítését. 2s ki merné mondani, hogy ilyen szükséglet nincs! A világméretű események, napi történések és feszültségek közepette sok szegényu magyar talán nem veszi észre, hogy ezek a szükségek milyen kiáltóak. Elkeseredve és lázongva cipeli életének súlyos batyuját. Majd keresi a kiutat, a megoldást és hiába, mert nem jól keresi. Beledobja magát vad szórakozásba, mámorba, bűnös élvezetekbe. Utazgat nyugtalan belsővel, vakációzik magától és problémáitól menekülésben. És újra és újra csak kudarcot vall. boldogtalansága pedig növekszik. 25 év óta szólongat e kis füzet belső elcsendesedésre. Csak egy pár percre állj oda naponta az Úr szavát: “így is szeretlek, te megtépedt vándor. Jöjj Hozzám. Nálam nyugalom és gyógyulás van. Öröm és új reménység.”

Legyenek áldottak, akik 25 év alatt szivüket, hitüket, idejüket adták bele a “Csendes Percek” szolgálatába. Szerény szolgálat ez. Olykor méltán kritizálható külső hibái, gyermekded egyszerűsége miatt, mégis azzal a hittel csináljuk, hogy a Szentlélek Isten megáldja és gyümölcsöt fakaszt általa ott is és úgy is, ahol és ahogyan e világi nagyok vagy bölcselkedő theológusok el sem tudják képzelni. Az “Upper Room” anyagi segitségéért, az előfizetők hűségért és áldozatos jó szívek támogatásáért imádkozva. Isten kezébé tesszük a “Csendes Percek” sorsát s azt az időt is. amig megjelentetését folytatni tudjuk. D.L.