Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)
1977-01-01 / 1. szám
“Varia lelkem az Urat, jobban mint az őrök a reggelt." (Zsolt 130:6) Egy hiába való hónap volt, meghiúsult tervek, feszültség és ideg-kimerültség. Egy este hajtottam hazafelé a munkámból: úgy éreztem, hogy nem méltányolnak eléggé, és agyon dolgoztam magam. Tudtam, hogy otthon, még egy csomó földdel is megkell birkóznom a “csináld magad,” alapján. Amint a bejárati útra hajtottam, felfigyeltem arra, hogy fiam egyik játszótársa az ő kerti traktorjával jött felém, hozzácsatolva még egy kocsi. A fiú nemcsak dolgozni segített nekem, de még az ö felszerelését is ideadta. Sőt két bátyja is csatlakozott hozzánk. A földkupac eltűnt, rövid idő alatt élterítettük, ahogy kellett. Aztán felsorakoztattam őket és mindeniknek bizonyos összeget adtam; az öregebbnek külön megfizettem a benzin és olaj árát is. ó tétova tekintetével reám nézett és mondta: “Csaknem veszem el a pénzt amire szüksége van!” Biztosítottam, hogy nem foszt meg ezáltal engem. Aznap este visszaidéztem bajaimat és kértem Istent, hogy adja vissza hitemet az élet és az emberek jóságában, s akkor annak a kis fiúnak merengő arca felidéződött előttem Megláttam Isten csodálatos törődését és gondoskodását. IMÁDKOZZUNK. Atyám amikor már teljesen kiábrándulok a világból és nem vagyok képes felülemelkedni a nehézségeken, add vissza nekem a lelki egyensúlyt és bátorságot. Jézus nevében kérlek. Ámen. — Az igaz dolgokról való gondolkodás el tudja űzni a kételkedő gondolatokat. — PÉNTEK. FEBRUÁR 4 Olvassuk: Zsolt 130. Kline Dixie (Spencer, Indiana)
