Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

“Es monda nekik Jézus.- Kövessetek engem és én azt mívelem, hogy embereket halásszatok." (Márk 1:17)

Sára segített gyermekeinek, hogy elinduljanak az iskolába. Egyike volt azoknak a zűrzavaros reggeleknek, amikor mindenki késve indult el. Megkönnyebbülve sóhajtott fel, amikor bezárult az ajtó. Egy csésze kávét töltve magának leült, hogy elolvassa a reggeli újságot, amikor megszólalt az ajtó csengője.

“Meglepetés” igy köszöntött be két barátnője. Egy "Gyere, amint vagy” kávézáshoz hívunk, "mondták, amint mosolyogva néztek Sárára, aki háziasán volt felöltözve, öreg pongyolájában és papucsában. Sára megbotránkozva bámult barátnőire. Az nem létezik, hogy úgy menjek, amint vagyok, várjatok, amíg átöltözöm.”

Egy napon Jézus a galileai tó partján sétált és meglátta Simont és Andrást, amint halásztak. Mindjárt meg is hivta őket, egy “Gyere.amint vagy” felszólítással Távolabb a parton meglátta Jakabot és Jánost, amint hálóikat kótozgették és őket is hívta. Mindjárt négy követőre talált és azok nem mondtak neki: “Várj, amíg felöltözünk.”

Sokan vagyunk úgy, mint Sára, amikor váratlanul meghívnak bennünket. Nem akarunk úgy menni, amint vagyunk, nehogy az emberek leplezetlenül lássanak bennünket.

IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts, hogy engedelmeskedjem hívásodnak, bármikor szólítasz engem. Segíts megértenem, hogy Téged a lelki mivoltom érdekel, nem a külső megjelenésem. Ámen.

— Elegetteszünk-e az Úr hívásának. Úgy amint vagyunk? —

SZOMBAT, JANUÁR 22

Olvassuk: Márk 1:16-20

Butler Marie (Kansas City. Missouri)