Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-01-01 / 1. szám

“Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a silókkal!" (Róm. 12:15)

Ahogy együtt látogatjuk az embereket, együt dolgozunk, ahogy összetalálkozunk, ahogy együtt terveket szövünk, vagy éppen csak együtt vagyunk, mindig van valami, amiből kölcsönösen részesülhetünk. Lehet ez egy teher, amely a megosztással könnyebbé válik. Lehet egy bizonyos öröm, ami gyönyörűséget nyújt, ha tovább adjuk és testvéri közösségben élvezzük. Ahol feszültség van, valaki kedves humor-érzékkel feloldhatja. Még a viták és civódások is áldásban végződhetnek. Emlékszem, hogy mikor nővérem gyermekei veszekedted, ő ezt szokta mondani: “csak dörzsölgetik le egymásról a durva éleket.”

í Az Isten meg azt mondta: "Nem jó az embernek egyedül lenni.” Isten közösségre teremtett bennünket, tudván, hogy a mi erőnk és boldogságunk osztozkodásból származik, életünk közzétételéből.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édes Atyánk, segíts minket, hogy egyrejobban készek legyünk örömünket és bánatunkat megosztani másokkal. A Te jelenléted ismeretéből hadd gazdagodjon a testvéri érzés közöttünk. Ámen.

Micsoda belső öröm részt adni életünkből másoknak. — T. E. Stevenson. (Toronto. Ont )

VASÁRNAP, JANUÁR 16

Olvassuk: I. Móz. 2:18-éó.