Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-05-01 / 3. szám

Vezérfonál a napi áhítattartáshoz.

Nyugalom A figyelmes elmélkedés megkívánja a nyugalmat.A test állapotától nagyon függ a bármire való összpontosítás és figyelem. Ezért én egy pillanatig csenben és kényelmes helyzetben ülök, hogy nyugtassam testemet.

Valóság. Aztán valóságossá igyekszem tenni Isten jelenlétét. Evégre imádkozom: "Atyám, itt vagyok Előtted. Szeretném, ha mindaz, ami ezen áhitatos percekben történik, erősítené a Veled való közösségemet. Megemlékezem szavadról: Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten" Egyúttal az Isten dícsérésének és imádatának percei ezek.

Feloldódás. Ránézek életemre és bevallom, ami nem tetszik benne sem magamnak, sem Istennek. Átadok magamból amennyit csak tudok Istennek és az Ő akaratának: időmet, érzelmeimet, elmémet, cselekedni kész akaratomat.

Bizalom. Eszembe veszem, hogy Isten az az Isten, akiben bízhatok, hogy Isten hűséges. Ha semmi más nem maradna, csak Isten szeretete, ez elég.

Emlékezés. Imádkozom ügyekért, személyekért. A közbenjárás percei ezek. Szeretettel gondolok rájuk és rábízom őket Isten gondviselésére. Vannak, akik e célból ima-listát tartanak kéznél, azon nevekkel és helyzetekkel.

Olvasás. Majd áhitatos könyvecskét olvasok. Megnyitom szívem, elmém mások bizonyságtevése előtt.

Befogadás. Nem sietek. Elmélkedek arról, amit olvastam. Eszmék, friss látások, elhívások jöhetnek elő.

Viszony. Alkalmazni akarom, amit kaptam az imából és az olvasásból, hogy meglátszódjon eredménye az életemen. Újra odaszentelés. Minden napnak megvan a sajátos problémája és lehetősége. Minden nap Isten napja. Az Ö :rejével megint elkötelezem magam, hogy csinálom, amit Ö ikar. Úgy lehet egy levél, egy telefonhívás, egy Krisztusról való tanúskodás lesz az. Teszem örömmel.