Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Márk 4:35-41

"(Jézus) monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van. hogy nincsen hitetek?" (Márk 4:40)

December vége volt és kis iskolánknak az ablakait valósággal zörgette a jeges eső. Mikor a hazamenetel ideje közeledett, nagy volt a feszültség. Mindnyájan csendban ültünk a helyünkön, készen arra. hogy kimenjünk a folyosóra, ahol minden fogason ott lógott egy téli kabát és a fal mentén fel volt sorakoztatva a sok hócipő. Mindenki azon gondolkozott, hogy vár-e valaki rá odakint, vagy gyalog kell hazamennie, és keze-lába fájni fog a hidegtől. Végül, mikor a csengő szólt, a tömeg kisietett az ajtón, és aggódva nézte mindenki, hogy egy kocsi vár-e rá.

Amint az ajtóhoz közeledtem, megláttam két lovunkat. Türelmesen vártak ránk. bár inaik meg-megrándultak a hidegtől. Édesapánk a kocsiban volt. Alig várta, hogy mindnyájan együtt legyünk, és elindulhassunk a két mérföldes útra. Igaziból az lett volna meglepő, ha nem várt volna bennünket. Mikor jó volt az idő, azt mondta, hogy a gyaloglás jót tesz nekünk — erősíti szervezetünket. és növeli önállóságunkat De mikor vihar jött, mindig számíthattunk édesapánkra. Mindig ott volt.

így van ez Krisztussal is. Az évek hosszú során megtapasztaltuk. hogy Ő újra és újra eljön az övéihez. Mikor az élet vihara zúg körülöttünk és félünk egyedül lenni, Krisztus mindig ott van.

IMÁDKOZZUNK: Drága Jézus, segíts, hogy hit által mindig érezhessiik közelségedet. Ámen.

— Krisztus közelsége és gondviselő szeretete folytán állandóan növekszünk és erősödünk. —

Rausch J. Alice (Kankakee. Illinois)

CSÜTÖRTÖK. ÁPRILIS 14