Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

“Jőiietek én hozzám mindváian. akik megfáradtatok!" (Máié 11:28).

HÉTFŐ, ÁPRILIS 4

Olvassuk: Máté 11:25-30

— A múltkori nőegyleti gyűlés alkalmával, egy idősebb tagot kértek fel, hogy szóljon a csoporthoz, aki bejelentette, hogy ez volt az utolsó gyűlése velünk, mivel saját otthonának fenntartása túl nagy teherré lett számára.

Elmondván, hogy a lánya családjához fog a közel-jövőben költözni, ezekkel a szavakkal folytatta: “Természetesen nem szívesen adom fel saját otthonomat és nem szívesen hagyom itt kedves barátaimat már mint titeket. De vajon nem szép dolog-e lányoméktól, hogy magukhoz hívnak?"

— Ennek a nótestvérünknek a zárógondolata felidéződik most bennem: Hányszor van úgy. hogy tervünk nem úgy sikerül, mint ahogy azt mi elterveztük és minden erőlködésünk ellenére kudarcaink minduntalan szaporodnak, és nem tudjuk, hová forduljunk segítségért? De amikor gondjaink már annyira reánk nehezednek, hogy úgy érezzük hogy már szinte elviselhetetlenek számunkra, akkor igenis eszünkbe jut, hogy van egy személy, akihez fordulhatunk és van egy hely. ahova mehetünk.

— Hazánk némely vidékein, ha az emberek kívánják barátságunkat, akkor az első látogatásunk után így szólnak hozzánk: “Maguk mindig érezzék magukat hivatalosaknak hozzánk!” Ez tulajdonképpen annak a barátságnak az üzenete is. amelyet a mi Mennyei Atyánk ajánl fel nékünk a Kriszluson keresztül!

IMÁDKOZZUNK: Szerető Atyánk!— Fogadd el hálánkat a Te szeretetedért és gondviselésedért. Mindenkor meg fogunk emlékezni a Te "állandó vendégül hívásodról." — A Krisztus nevében kérünk, aki mindig szeretettel vár bennünket: Ámen

— Isten nyitva tartja az ajtót és mondja: “Jer!" —

Marie Thomas (Little Rock. Arkansas!