Csendes Percek, 1977 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 31.

Olvassuk: Máté evangéliuma 13:9-17

“Látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek." (Máté 13:13).

“Tamás, remélem, nem mára hívtad meg Dávidot? Mondtam, hogy Édesapád színházjegyeket vett ma estére a kettőnk számára.”

“Azt hittem, azt mondtad. Édesanyám, hogy meghívhatom Dávidot vacsorára.”

“Bármikor, fiam, kivéve ma este."

“Sajnálom. Édesanyám, igazán nem hallottam."

Bár felidegesített az eset. tudtam, hogy Tamás nem szántszándékkal követte el a tévedést. Saját tervei annyira lekötötték a figyelmét, hogy nem hallotta, amit mondtam.

Hányszor megtörténik, hogy annyira el vagyunk foglalva önmagunkkal, hogy nem halljuk a mennyei Atya hangját. Úgy beszélünk mintha imánk, az imádkozás értéke egy formaimádság szavainak elmondásából állna. Holott ha földi barátunkkal beszélgetünk, meg-megállunk közben, hogy az ő válaszukat, véleményüket is meghallgassuk.

Isten sokféleképpen beszél hozzánk: a természet sz^'ségén. a lelkiismeret szaván, emberek szavain, könyvek gondolatain keresztül is, és alkalmakat ad arra. hogy üzeneteit hitünk által a jó cselekvésére fordítsuk.

Ne legyünk túlbuzgók a saját akaratunk cselekvésében, hanem inkább figyeljük Isten szelíd szavát, s hallgassuk: vajon ő mit akar nekünk mondani.

IMÁDKOZZUNK: Atyám, ma sok dolgom van. Segíts, hogy ne legyek annyira elmerülve tennivalóimban, hogy a Te hangodra elfelejtsek figyelni, s elfelejtsem megkérdezni a Te véleményedet. Krisztus nevében, Ámen.

— Isten szava gyakran egy csöndes, szelíd hang.

Morris Betty (Brighton. Sussex. Anglia)