Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: I. Mózes 4:1-13.

""Minden mérgesség és felgerjedés és harag és lárma... kivettessék közületek.” (Efézus 4:31)

Mindnyájan ismerjük saját tapasztalatból a harag gonosz indulatát. Vér fut az ember arcába. A szem szikrákat hány. A tiszta hang elreked. Kain példája világosan mutatja, hogy nemcsak a másikat, hanem a haragvót is megsebzi ez az indulat. Azt is látjuk, hogy Isten figyelmeztette és segítette volna legyőzni indulatát, ő azonban nem engedelmeskedett, hanem hagyta, hogy az indulat uralkodjon rajta. Még a szülők is az Édenből való kiűzetés nagy megrázkódtatása után a Kain bűnbeesésében láthatták meg legfájdalmasabban engedetlenségük következményét.

Mi is mindig szenvedünk, ha elvesztjük önuralmunkat. Rontás, csalódás az életben igen gyakori. De a bölcs ember megtanulja, hogy uralkodjon az érzésén mielőtt jóvátehetetlen kárt okozna. A haragot nem lefolytani kell és tovább táplálni magunkban, mert az beteggé tesz. Egyedüli megoldás a megbocsátás, mert Krisztus is megbocsátott nekünk. Emlékeztetni kell magunkat arra, hogy Isten a Bíró, övé a bosszúállás, vagy felmentés. Meg kell tanulnunk, hogy azok, akik hántást, csalódást okoznak nekünk, inkább sajnálni, mint gyűlölni valók. Ha ily módon győztük le magunkat, elkerüljük a keserű fájdalmat, amit a harag okoz. Ne alacsonyítsuk le ember-voltunkat állativá s ne szomorítsuk meg szerető Urunkat, Jézust.

IMÁDKOZZUNK: Uram, hadd lássam magamat mások haragvó arcában s taníts megbocsátani. Ámen.

— A harag magában hordja büntetését. —

MÁRCIUS 25, CSÜTÖRTÖK.

27 —