Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Kolossá 2:6-15.

"Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia amint ő járt.” (I. Ján. 2:6)

Figyelmesség mások felé nagyon fontos, különösen azokban a kis dolgokban, amik előttünk vannak minden nap: egy köszönő szó, egy barátságos tett, egy szíves szó és segítő készség.

Mindez rám volt nagy hatással nemrég egy 100 éves, nagyon kedves néni születésnapi partyján. ö ült az ő tolószékében. Barátai bejöttek és köszöntötték őt. Egymás után álltak elé, minden személy megrázta kezét és ő fölnézett, köszönő tekintettel mindenkire. Látszott, hogy ez nehezére sett.

Hamarosan egy idős nyugdíjas lelkész is bejött. Amikor megfogta az asszony kezét féltérdre ereszkedett, úgy, hogy nem kellett a néninek fölnézni, hanem helyette egyenesen szembe nézhetett egy baráttal. Itt volt az a figyelmesség, amire a többiek nem gondoltak.

Mi Isten jelenlétét Jézus személyében tudjuk érezni. Tudják-e mások érezni az ö jelenlétét, ha szemünkbe tekintenek, és ahogy szemlélik a mi életünket?

IMÁDKOZZUNK: Köszönjük neked mi Atyánk, azokat az embereket, akiknek a szemében mi láttuk az ottlétét Jézusnak. Segíts nekünk, hogy úgy éljünk, hogy mások, akik a mi szemünkbe néznek, láthassák a Te ottlétedet. Ámen.

— Mit teszek én, hogy segítsek másoknak látni Jézust? —

MÁRCIUS 18, CSÜTÖRTÖK.

Ge.ne Durham (Ithaca, New York)

— 20