Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

MÁRCIUS 15, HÉTFŐ. Olvassuk: Zsolt. 51:1-10. "A nép. amely sötétségben ül, lát nagy világosságot és akik a halálnak földjében és árnyékban ülnek, azoknak világosság tá­mad. (Máté 4:16) Beköltöztem az Intézmény épületébe, ahol megelőző segítséget igyekeznek nyújtani a kábító-szert már ki­­sebb-nagyobb mértékben használóknak. Valahogy kü­lönböző itt a levegő. Valami természetfeletti szépség érezhető, ami mégis valóságos és reményteljes. Na­gyon sokszor belekiáltottam már a sötétségbe: Isten, Isten, ha van Isten, segíts engem. 15 éves koromban kezdtem használni kábítószert (Drug) és ragaszkodtam hozzá, hogy én tudom mit csinálok. 23 éves koromban elvesztettem gondolkodó értelmemet az LSD-től. Mint prostituált szerepeltem a rendőri nyilvántartásban mialatt heroint szedtem. Testem var-sebes volt a borotvától és sokszor közel­ről érintett a halál. De ezek a Centerben levők olyan emelkedet lelkíiek voltak, szeretetükkel nagyon von­zóak. Tettetés nélkül bevallották, hogy ők is voltak úg>, ahogy én, de Krisztus szeretete és hatalma sza­baddá tette őket. Hallottam eddig katholikusokról, protestánsokról, de soha nem hallottam ilyen személyes testvériségről. Vé­gül elismertem, hogy próbáltam már minden egyebet és hogy most először imádkoztam: Jézus, ha valóság vagy és Te segítetted azokat a többieket, segíts engem is, mert én sokkal nagyobb szennyben vagyok, mint ők voltak. A Bibliát soha sem nyitottam ki azelőtt, de ezen a napon elolvastam a textusban levő Igét. És életem reménytelen sötétségébe Isten dicsőséges fénye áradt. IMÁDKOZZUNK: Köszönöm, Jézus, hogy valóság vagy s hogy éppen akkor érzem ezt, mikor a legna­gyobb szükség van Rád. Ámen, Leslie Ellen Morse (California) — 17 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom