Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Efézus 2:1-10.

“Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez." (Efézus 2:8)

Sohasem felejtem el 1913 nyarát, amelyet szüleimmel és testvéreimmel együtt töltöttem el a Balaton partján. En akkor csak 4 éves kisfiú voltam, de nagyon élveztem a napsütést, a magyar tenger sima homokos partját és kellemes, meleg vízét.

A nagyobb fiúk a víz által kisodort deszkákból és gerendákból egy nagy tutajt készítettek, aminek nem volt korlátja. Ráült az egész család. A nagy fiúk rudakkal messzebbre vitték a parttól a tutajt. Én akkor, mint kis gyermek nem ültem egy helyben, hanem ide-oda mozogtam addig, míg beleestem a vízbe, rögtön elmerültem, mivel akkor még úszni nem tudtam. Már mindenki azt hitte, hogy menthetetlenül megfulladok. Azonban Isten különös kegyelméből a víz a tutaj másik felén felvetett. Ebben a pillanatban édesapám gyorsan utánam nyút és beemelt a tutajba.

Azóta már sokszor voltam életveszélyben, de az Ür Jézus mindig utánam nyúlt, mint a tengeren sülyedő Péter után és kimentett a veszedelemből.

Biztosan tudom, hogy a sok veszedelemben azért tartott meg, hogy hirdessem a Krisztus evangéliumát, a Hozzá való megtérést.

IMÁDKOZZUNK: Drága Istenünk! Add, hogy a

magyar nép között széles e világon mindenütt erőteljesen hirdettessék az evangélium, hogy a mi népünk elfogadja Jézus üdvözítő, megváltó kegyelmét és Vele boldogan, reményteljes szívvel 'nézzen a jövendő felé. Amen.

— Jézus kegyelme minden körülmények között megtart minket. —

Csiszár Attila (Vancouver, B.C.)

MÁRCIUS 13, SZOMBAT.

— 15 —