Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: János 17:1-17.

"Szent Atyám, tartsd meg őket a Te nevedben... hogy egyek legyenek." (János 17:11)

Azt álmodtam, hogy én vezettem a Világ Ima-Napon a szolgálatot. Jelentették, hogy Krisztus minden pillanatban megérkezhet. Gyorsan elrendeztem az első pádba a presbiteriánusokat és episkopálisokat; a következőbe a methodistákat, aztán a lutheránusokat, kathólikusokat s a többieket. Ekkor úgy tűnt fel, hogy a kathólikusok túl távol vannak, eiért előre hoztam őket és a többiek is új sorokba kerültek. De bárhogy rendeztem, egy csoport mindig hátra került. Mialatt gondolkoztam, hogyan is csináljam, az asszonyok beszélgetni kezdtek és egyik helyről a másikra költöztek. Reménytelenül összekeveredtek és már magam sem tudtam, melyik csoportban kik vannak.

De a mi Urunk már ott volt közöttünk, megelégedett volt, így szerette. Beláttam balgaságomat. Én felekezetek szerint gondolkoztam. Az Ür csak egy népet látott, az öt tisztelő, Hozzá imádkozó sereget.

Kezdetben is talán azért formálta Isten gömbölyűvé a világot, hogy ne lásson senki rajta első, vagy utolsó helyet. Egységet teremtett. A Világ-Imanap így akarja összefogni a Krisztusban hívők óriási táborát. Krisztus úgy akar köztünk lenni Lelke által, hogy mi mindnyájan egyek legyünk.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, segíts bennünket úgy látni magunkat, mint akik nem egymás ellen és felett állunk, hanem egy körben, mely nem ismer elválasztó sorokat s középen Jézus. Ámen.

— Egyek csak Jézusban lehetünk. —

Roward Louise Mary (Dallas, Te; as)

MÁRCIUS 5, PENTEK.

— 7 —