Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, FEBRUAR 21.

Olvassuk: I. János 3:1-10.

“Nincsen Isten előtt személyválogatás”. (Róma 2:11)

Egy szörnyű tűzeset egy kislánynak összeégette az arcát, s ráadásul árván is maradt. Egyik árvaházban helyezték le.

A gyerekek nagyon szerették az árvaház ősz szakállú öreg gondnokát. Egyszerűen apának hívták. Ha belépett valamelyik szobába, a gyerekek mind hozzá rohantak, s ő karjaiba vette őket. Természetesen szeretetre vágytak, s ő megadta nekik.

Többször észrevette, hogy az összeégett arcú kislány csendesen félreáll. Egyszer megkérdezte: “Gyermekem, miért nem jössz hozzám a többiekkel együtt?” Ezt a választ kapta: “Mindig hozzád akarok menni, mert igen szeretlek, de az arcom nagyon sebhelyes és csúnya, félek, nem tudsz úgy szeretni, mint a többieket.”

“Gyermekem — mondta neki — téged épp úgy szeretlek, mint azokat.”

Éppen ilyen mennyei Atyánk szeretete is. A bűn ugyan alaposan elrútíthatta az arcunkat, ő mégis mindig vár, mert meg akarja mondani, mennyire szeret bennünket.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy fajra, nemzetiségre, emberi állapotra való tekintet nélkül szeretsz minket. Vezess, hogy egymás szeretetével tudjunk válaszolni rá. Úgy szeressük egymást, ah^gy Krisztus szeret bennünket. Az ö nevében kérünk. Amen.

—Isten nem hányja szemünkre értéktelen voltunkat ———

Bill Cornett (Kalifornia)

54 —