Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Kolossá 2:1-7. “Hogy vigasztalást vegyen az 6 szívük, egybe köttetvén sze­­retetben és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének tel­jes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama tit­kának megismerésére...” (Kolossé 2:2) Alkonyodott. Leszállt végre a forró augusztusi nap. Betegek jöttek-mentek. Már lassan szedelődzködni kezdtünk, hogy tovább hajtsunk mozgó klinikánkkal, amikor beállított egy nagymama kisleány unokájával kezelésre. Mindent újra előszedtünk és mikor már útra keltek volna, bátra előlépett a kisleány és kétszer el­énekelte az “Engem szeret Jézusom” című éneket és kacagott örömében. Isten elküldte az ö Fiát, hogy nagy szeretetét meg­ismerhessük. Századokon át Krisztus követői azon dol­goztak, hogy megismertessék velünk ezt a drága szere­­tetet. Azon a forró augusztusi estén a kis leányka erősített meg ebben a szeretetben, melyet boldogan át­­éreztünk bizonyságtételében. Olykor számot kell vetnünk missziói munkánkkal. Vájjon, úgy dolgozunk-e hogy megismertetjük Isten szeretetét másokkal is? Kiállunk-e vajon bizonyságot téve erről a szeretetről? IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, köszönjük szerete­ted drága ajándékát Neked és mindazoknak, akik ezt megosztják velünk. Taníts elfogadni és adni ebből a drága kincsből, melyet ingyen kegyelemből adtál ne­künk. Ámen. — Ma van a bizonyságtevés napja, hogy bátra előre lépve osztozzunk Isten ajándékában. — Jones Roberta (Seoul, Korea) SZOMBAT, JANUAR 31. — 33 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom