Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 29. Olvassuk: 2. Korinthus 9:6-15. “Aki kér tőled, adj neki, és ha kölcsön kér valaki tőled, ne fordulj el tőle.” (Máté 5:42) Az egyik asszony kiveszi táskájából az aprópénzt és a sarkon kolduló kislánynak kezébe akarja csúsztatni. De ekkor észreveszi, hogy a közelből egy fiú erősen figyeli őket, erre a pénzt nem adta oda a lánykának, hanem visszatette táskájába. Később kérdésemre így magyarázta meg magatartását: “Mikor azt az idősebb fiút megláttam, azonnal arra gondoltam, hogy azok ketten együvé tartoznak. A fiú kihasználja a fiatalabb leánykát, s amint én odaadom a pénzt, az azonnal a fiú zsebébe vándorol.” Mi is nagyon sokszor nem adjuk oda ajándékainkat, mert attól félünk, hogy rosszra használják fel. Pedig Jézus a nyomorultat meggyógyította, anélkül, hogy megkérdezte volna, hogyan használja fel az egészségét. Az irgalmas samaritánus segítette, a rablóknak áldozatát, nem is gondolt arra, hogy vajon az a kirabolt, sebesült megérdemli-e a segítséget. A biblia nem beszél arról, hogy azok a megsegített, meggyógyított emberek azután hogyan használták fel életüket. Jézusnak egyformán fontos volt az aki adott, és az aki kapott. Az Atya elhalmoz ajándékaival bőségesen, pedig tudja, hogy nem mindig és nem mindent használunk helyesen. Bezárhatjuk-e pénztárcáinkat az előtt, akitől félünk, hogy pénzünket esetleg eltékozolja? IMÁDKOZZUNK: Uram, segíts meg, hogy követhessük Jézus példáját, hogy mindenkit érdemesnek tartsunk arra, hogy adjunk neki és adjunk neki bőségesen. Ámen. — Jézus úgy adott mindig, hogy a megajándékozott megérezte a különbséget. Tudok-é én úgy adni? — Edlen Lore na Pepper (El Paso, Texas) — 31 —