Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Csel. 17:10-15.

“Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a Te törvényednek csodálatos voltát." (Zsolt. 119:18)

Sok keresztyén a Biblia olvasásához nem kapcsol gondolkozást, mintha Isten vakságban akarná tartani az övéit. Isten teljes szívet, teljes elmét, teljes akaratot kér tőlünk, nem gépies kötelesség-teljesítést.

Biblia olvasás előtt kérjük Isten megvilágosító kegyelmét és igyekezzünk megérteni teljes értelmünkkel. Használjuk a gondolkozásunkat. Szánjuk rá az időnket, mert a mi engedelmességünk és készségünk is kell ahhoz, hogy Isten szava életünket formáló erővé válhasson.

A keresztyén ősök Thesszalonikában jó példát mutatnak ebben nekünk. Minden nap olvasták és kutatták az Ige értelmét. Nem csak a szemüket használták, hanem az eszüket is. Szemlélődni a gondolkozva nézést jelenti.

Emlékszem édesanyám sokszor ült a nyitott Biblia előtt gondolkozva, imádkozva. Ha követjük kegyes őseink példáját, sokat tanulunk a mi csodálatos Atyánkról és magunkat is jobban megismerjük. Isten így áldja meg a Vele való kapcsolatunkat és csak így válhat Hozzá való viszonyunk boldog megismeréssé és teljes szeretetté.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyám, kérlek, világosítsd meg az én homályos értelmemet. Szent Lelked ‘nyissa meg szememet, járja át egész valómat, hogy megértsem Igédnek gazdagságát és felfoghassam szentséges lényedet, Jézusért kérlek. Ámen.

— Isten örömet ad a kutatásban és megjutalmaz megértéssel. —

Albert UnRau (Mission City, B.C. Canada)

ÁPRILIS 8, CSÜTÖRTÖK.

— 41 —