Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

Olvassuk: Róma 14:5-8.

“Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál; amaz pedig minden napot egyformának tart." (Róma 14:8)

Anna kinyitotta szép fekete szemét egy reggel, aztán hirtelen becsukta. Karjaiban fájdalmat érzett, egész teste fáradt és érzékeny volt. “Olyan fáradt vagyok”, gondolta, és félelemmel gondolt arra, hogy milyen sok munka vár rá. “Hogy fogom tudni a mosást és vásárlást elintézni?” Úgy érezte, hogy még felöltözni sem lesz ereje.

Aztán a napsugár betévedt a hálószobába és arcára sütött. Anna érezte melegét, és felülve ágyában jól kinyújtózott. Közben arra gondolt, hogy Isten nagy kegyelméből egy új napra virradt fel — egy napra, amikor dolgozhat és teremthet, szerethet és megoszthatja magát másokkal, amikor olyan sok minden váratlan dolog történhet.

“Hála legyen Istennek ezért az új napért”, mondta. Öröm töltötte be szívét és hirtelen úgy érezte, hogy életerő árasztja el minden tagját.

IMÁDKOZZUK: Drága Atyám, köszönöm ennek az új napnak az ajándékát. Segíts, hogy minden Tőled kapott tehetségemet teljes mértékben használjam és így a legtöbbet tudjam felmutatni Neked, mikor az este eljön. Ámen.

— Minden nap Isten ajándéka — ne pocsékoljuk el. —

Miseles Clare (Chicago, Illinois)

ÁPRILIS 5, HÉTFŐ.

— 38 —