Csendes Percek, 1976 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1976-03-01 / 2. szám

ÁPRILIS 1, CSÜTÖRTÖK.

Olvassuk: Zsoltárok 34:1-10.

"Szabadíts meg Ó Uram a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől." (Zsolt. 120:2)

Imre ott állt egy cserép összetört muskátli mellett. “Véletlen volt Anyukám”, mondta sírva, “Bizony Isten nem akartam eltörni.”

“Bizony Isten” ezek a szavak visszhangzanak a fülemben. Egy tíz éves fiú szívéből jöttek ezek a szavak és hányszor hallottam ezt a kifejezést mint egy felelőtlen és könnyelmű mondást a felnőttektől, akiknek már tudni kellene az igazi értelmét. Becsülettel állhatunk meg e tekintetben az Isten előtt?

Olyan könnyen esküszünk Istenre anélkül, hogy bíznánk őbenne vagy tudnánk, hogy a keresztyénnek nem szabad esküdözni. Olyan könnyű szánkkal és nyelvünkkel meghazudtolni Istent, amikor semmi hajlandóság nincs bennünk az előírt útain járni.

Valóban nagyon szükséges a zsoltáros imája, mert a hazug ajkaktól és a csalárd nyelvtől felnőtt korban is nehezen szabadul az ember. Gyermekkorunktól belénk rögzöttek azok.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük az őszinte út lehetőségét és adj erőt korlátolni a nyelvünket, hogy a saját szavaink ne vádoljanak minket. Amen.

— Nem gondolod, hogy itt az idő az Istennel való őszinteségre és becsületességre? —

Carol Zebb (Illinois)

— 34 —