Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-03-01 / 2. szám

PÉNTEK, MÁRCIUS 23.

Olvassuk: Ésaiás 44: 21-23; Máté 7:7-12.

„Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget és mint felhőt bűneidet; térj énhozzám, mert megváltottalak.” (Ézsaiás 44:22)

Amikor Angliában nyaraltunk, nagyon el tudtunk gyönyörködni egy rózsaszínű virág szépségében, amely merőben szokatlan helyeken nőtt. Senki sem tudta a növény nevét megmondani, csak „tüzvirág”-nak hívták. Senki sem emlékezett arra, hogy a második világháború előtt látták volna valahol is Angliában. Most azonban az egész országban virágzott, de különösen a bombázott részeken.

Gyönyörűség támadt a rútságból, öröm a tragédiából, épülés a romlásból. Isten a megbocsátást és az újrakezdés lehetőségét szinte törvényként véste rá a te remtett világ arcára.

Sokszor nem tudunk teljesen megbocsátani egymásnak és nem tudunk egymástól bocsánatot kérni.

Gyakran kérjük Isten bocsánatát, de nem fogadjuk el Tőle mindig úgy, ahogy adja. A megbocsátás és az újrakezdés ajándéka olyan dolgok, amiket el kell kérnünk a mennyei Atyától.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édesatyánk! Bocsásd meg a mi szeretet nélküli útjainkat. Vezess minket, hogy megbocsássunk azoknak is. akik nem szeretnek bennünket. Sedits, hogy mindenkor elfogadjuk bocsánatodat. Add. hogy keresztyén életünkből a Lélek által irányított szolgálat virágai fakadjanak. Ámen.

— Tudok-e teljesen megbocsátani? Igazán el tudom-e fogadni Isten bocsánatát? —

Fenn Fym Reneau, Oklahoma

— 25 —