Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-03-01 / 2. szám

Olvassuk: II. Korinth. 4:7-12.

„Minket mindenben nyomorgatnak, de el nem nyomhatnak, kétségeskedénk, de nes esünk kétségbe, üldöznek, de nem vagyunk elhagyottak, tipornak, de el nem veszünk.” (II. Korint. 4:8-9)

Egy természettudományi kutatócsoport a halak életével foglalkozva végzett különféle kísérleteket. Egy nagy üvegtartályt építettek, középen üvegfallal kettéválasztva. Miután vízzel feltöltötték, az egyik részbe egy kis halat, a másikba pedig egy ragadozó csukát tettek.

Mikor a csuka meglátta a kis halat, rögtön a várható jó falat felé csapott, de orrát a válaszfalba ütötte. Napokig tartott, míg így kísérletezett a jó falathoz férni, majd csak néha-néha próbálkozott, végül is teljesen felhagyott azzal, hogy a kis halat bekapja. Ekkor a választófalat eltávolították és ime, a csuka és a kis hal békésen úszkáltak a közös medencében.

Számtalanszor mi is úgy érezzük, hogy bizonyos dolgot elérni akarva, eredmény helyett csak egy orrba verést kapunk. Gondoljunk ilyenkor arra, hogy az Űr tanít bennünket, talán éppen arra, hogy miként éljünk másokkal békességben.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, taníts bennünket arra. hogy a nehézségeket csak a Feléd közelebb vivő lévcsöfokoknak tekintsük. Vezess bennünket hitben annak felismeréséhez, hogy a jelen szenvedései a Hozzád vezető ütőn enyhülést és gyógyulást nyernek, mikor közelséged dicsfényébe érkezünk. Jézus Krisztusunk, Megváltónk által. Ámen.

— A hitben való növekedéshez minden helyzet alkalom csak előnyünkre válhat. —

Williams C. Alma, Arkansas

HÉTFŐ, MÁRCIUS 19.

— 21 —