Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

.. annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: velünk az Isten." (Máté 1:23)

Akárhogyan mondjuk, nem számít, hogy milyen nyelven, hirdetnünk kell: “Velünk az Isten!”

Az “igazi” Jézust kereső ifjak és öregek, akik valahol életük útján már találkoztak Vele, érezték jelenlétét, megismerték szeretetét, — ezt hirdessék: “Velünk az Isten!”

Negyven évvel ezelőtt történt, éppen azon vergődtem, hogy engedjek-e az ö hívásának, vállaljam-e az ö szolgálatát, — a Mountain Lake Park közelében sétáltam, Marylandben. A földön, az út szélén kis kártyát pillantottam meg, vasárnapi iskolás gyermek veszíthette el. Üzenete életem erőforrása lett: “Imé én veletek vagyok mindig, egészen a világ végezetéig.”

Hosszú szolgálatom alatt mint tábori lelkész, háborúban és békében tanultam meg, hogy semmi más nem fontos, tervek, jelentések, előléptetések, mind elveszítik értéküket az ö jelenlétének biztonsága nélkül.

Milyen csodálatos! “Velünk az Isten!”

IMÁDKOZZUNK: Ó Istenünk, ne engedd hogy elfelejtsük, hogy a legsötétebb éjszakában, a legmélyebb vizekben, életünk minden megpróbáltatásaiban Te soha nem hagysz el bennünket. Ámen.

— Isten megígérte, hogy velünk lesz, mindig, — és ö megtartja ígéretét. —

Smith Meredith P. (Washington, D.C.)

KEDD, FEBRUÁR 25

Olvassuk: János 17:13-23

— 59 —