Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Filippi 4:13)

Genf városának régi falai között áll az az ősi templom, melyben Kálvin János és Knox János, nagy hitbeli őseink és vezéreink tanították a Reformáció tanításait.

Egyetlen díszítése a templomnak az a két kis térdelő angyal-szobor, mely a boltozat oldalsó íveit tartja. A nagy oszlopok, melyek a két kis angyalfigurán nyugszanak, mintha agyonnyomnák az imádságban térdelő angyalokat. Ez az ellentét: a kőtömeg óriási súlya és az angyalok parányi volta — mintha Isten erejét és hatalmát jelképeznék.

Mikor Jézus tanítványait kiválasztotta, nem a gyengeségeiket vette figyelembe, hanem azt, hogy készek voltak öt követni. Jézus tudta, hogy az ö erejében a gyenge is erőssé válhat. Jézus nem a mi kicsinységünket tekinti, hanem azt, hogy mire tud velünk menni, mivé tud bennünket átváltoztatni, ha teljesen öreá bízzuk magunkat.

IMÁDKOZZUNK: Drága mennyei Atyánk: Hozzád fordulunk. Taníts meg bennünket arra, hogy véges mivoltunkat elfeledhessük és mindig inkább arra gondoljunk, hogy a Te segítséged határtalan. Taníts Benned bíznunk, hogy Tőled kérjük és várjuk az erőt mindannak véghezvitelére, amit reánk bíztál. Jézusért kérünk, Ámen.

— Isten ereje az én erőm; az ö hatalma az én hatalmam. —

Moore Chandler Pál (Vaud, Svájc)

VASÁRNAP, FEBRUÁR 23

Olvassuk: Filippi 4:8-13

57 —