Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“Mert a Keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereie.”

(I. Korinthus 1:18)

San Diegó városa a tenger partján és a körülötte fekvő dombokon épült. Amikor este az ötös országúton közeledünk a városhoz, az egyik domb tetején egy hatalmas, kivilágított keresztet pillantunk meg Mindenkinek észre kell venni ezt az óriási keresztet. Ott áll, mint egy hatalmas figyelmeztetés.

Autók rohannak, tülkölnek alatta a forgalmas országúton. Az autókban emberek. Láthatják a keresztet, de vajon felfogják-e annak jelentőségét? A levegő is tele van a keresztről való beszéddel. Rádió állomások hanghullámain át mindenki hallhatja az Igét. Az Űr Jézus követői most is hívogatják az embereket a Kereszthez. De vajon hányán vannak, akik szívesen fogadják a hívást. A világ hivogatása csábítóbb és az emberek nem veszik észre a múlandó és örökkévaló közötti óriási különbséget. Nekünk igyekeznünk kell, hogy kihasználjuk mindazokat az erőforrásokat, amelyeket az Űr bocsát rendelkezésünkre, hogy általuk megerősödve terjesszük a Keresztről való beszédet.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, kérünk, segíts, hogy észrevegyük és felhasználjuk mindazokat az erőforrásokat, amelyeket Te adsz a mi számunkra. Add, hogy mindig azon munkálkodjunk, hogy terjedjen a Te országod. A mi Megváltónk a Jézus Krisztus nevében imádkozunk. Ámen.

— Isten ad erőt és lehetőséget, ha látja a mi igyekezetünket. —

Tomcsányi Ödönné (Kalifornia)

PENTEK, FEBRUAR 7

Olvassuk: I. Korinthus 1:18-31

41 —