Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, FEBRUAR 2 Olvassuk: Zsoltárok 84

“Mily szereimetesek a te hajlékaid. Seregeknek Ural Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szivem és testem ujjongnak az élő Isten felé." (Zsoltárok 84:1-2)

A költözködés mindig nagy gond. A fizikai része is. Nehéz a csomagolás, hogy lehetőleg semmi ne sérüljön meg, az új helyen a kirakodás, az elrendezkedés, hogy minden a legalkalmasabb helyre kerüljön. — Gond a költözködés abból a szempontból is, hogy új helyre kerül az ember, ahol sem az üzleteket nem ismeri, sem az orvost, akihez bizalommal mehet, ha baja van a család valamelyik tagjának. — De a költözködés mégis a legnehezebb abból a szempontból, hogy az ember lelkileg mindig többé-kevésbé gyökértelenné válik. — Milyen nagy áldás ilyenkor, hogyha keblére öleli az embert egy gyülekezet szeretete. Ha úgy mehet a templomba, és annak népe közé, mint aki haza megy. Ilyenkor tapasztalja meg az ember igazán, hogy milyen áldás a hívő gyülekezet. Mint a zsoltáríró mondja: Boldogok, akik lakoznak a te házadban; dicsérhetnek téged szüntelen.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk megváltjuk előtted, hogy a mi bűnünk az, ha elhagyatottként egyedül érezzük magunkat. Köszönjük néked, hogy a hívők közössége mindig nyitva áll előttünk, — és könyörgünk áldj meg bennünket nyílt szívvel, hogy ennek a közösségnek áldásait el tudjuk fogadni. Ámen.

— Be tudjuk-e fogadni közösségünkbe az újonnan érkezetteket? —

Ducharme Marilyn L. (Massachusetts)