Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“Engedelmeskedjetek Istennek, mint az Ú szeretett gyermekei, és járjatok szeretetben, amint a Krisztus is szeretett titeket és önmagát adta érettünk, mint Istennek kedves jóillatú áldozatot.” (EH. 5:1-2)

A szeretet ami a keresztyénben van embertársaihoz, mintázza az Isten szeretetét hozzánk. Különösképpen, ahogy az az Ur Jézus életében lett nyilvánvaló.

De szeretni a másikat keresztyéni módon igen kockázatos dolog. Van amikor kívülről látszik veszélyesnek, van amikor belülről jön elő és tűnik riasztónak.

Egy ilyen belső veszély például, hogy másoktól viszont szeretetet várok. Egyházi ember mondta nekem egy alkalommal: “Jobban érteném az Istent, ha vele alkudozni tudnék, és így vagyok az emberekkel is”. Ez a személy, nagyon nehéznek találta elfogadni az Isten semmit sem váró szeretetét.

De a nagyszerű örömhír az, hogy az Isten szeretete a miénk, akár megérdemeljük, akár nem. Istennek jósága, megbocsátó könyörülete olyan mérhetetlen, hogy nem tudjuk kialkudni a mi útunkat az ö királyságába. Mi csak kapni és elfogadni tudjuk, az ö ingyen ajándékát. Ahogy viszonyulunk, az Isten hozzánk való szeretetére, úgy leszünk képesek átjutni azon a veszélyen, hogy önző, magunkat szerető emberek legyünk csupán.

IMÁDKOZZUNK: Ó Isten, tölts engemet meg a Te szereteteddel, hogy én is tudjak másokat szeretni. Nem gondolva arra, hogy mivel viszonozzák azt felém. A Jézus nevében kérlek. Ámen.

— Krisztust tükrözi legjobban az önzetlen szeretet, amit mi Istentől kapunk. —

Wilkins Edward (Dover, Delaware)

SZOMBAT, JANUÁR 25

Olvassuk: János 15:12-17

— 28 —