Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: II. Kor. 13:5-10.

“Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.” (II. Kor. 13:5}

Egy részeg ember betévedt a vasárnap reggeli istentiszteletre és elaludt az egyik hátulsó padban. Alighogy a lelkész elkezdte prédikációját, hangos horkolás szakította félbe. A hívek igyekeztek leplezni felháborodásukat, úgy tettek, mintha nem vették volna észre.

A lelkész újra és újra elkezdte prédikációját, de a horkolás mindig félbeszakította. Kínos szünet után egyre hangosabban beszélt, remélve, hogy túlkiabálja a horkolót. A részeg felébredt a kiabálásra és feltápászkodott. Mivel nem ismerve fel, hogy templomban van, rákiáltott a lelkészre: “Megfoglak verni.” És kitántorgott, integetve a lelkésznek, hogy kövesse.

Rövid hallgatás után a lelkész kettétépte az előre elkészített prédikációt és csendesen imádkozni kezdett: “Édes Atyánk, mi megpróbáltuk tagadni egy teremtményed létezését, akit képedre és hasonlatosságodra alkottál. Add meg, Urunk, mindannyiunknak akik itt vagyunk, hogy soha többé ne tagadjuk meg ily módon saját létezésünket.”

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyám, vezess a megigazulás útjára, segíts úgy élnem, hogy mások számára életem követendő példa legyen. Amen.

— Egy segítő kéz néha többet mond minden prédikációnál. —

King John A. Salmons (North Carolina)

HÉTFŐ, AUGUSZTUS 18.

— 51 —