Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1975-07-01 / 4. szám
Olvassuk: II. Korinthus 4:1-6. "E világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.” (II. Korinthus 4:4J Szeptember utolsó hetének végén a Kolorádó hegység megint hívogatta a síkság lakóit, hogy menjenek megnézni az őszi rezgő nyáriak szépségét. Amint kora délután délkeletre hajtottunk íelesegemmel, megfigyeltük, hogy balra a nyárfák levelei színtelenek és élettelenek voltak, míg jobbra arany fényben tündököltek. “Milyen színtelenek ezek a levelek,” mondta feleségem. Ükkor a nap sugarai rásütöttek a levelekre és számunkra megoldódott a titok. “Nézd!” kiáltott feleségem. “Nézd, hogy ragyognak most a nap sugaraiban!” Sok szép gondolat és cselekedet van a világon, mely önmagában mégsem vonzó. De amikor az éhezőnek enni adunk, a szomjuzót felfrissítjük, az idegent vendégül látjuk, a szükségben levőt felruházzuk, a betegeket és foglyokat vigasztaljuk, ezek a cselekedetek valami sajátos, önzetlen szépséget öltenek magukra, ha Krisztus szeretete sugárzik át rajtuk. A Krisztus dicsőséges evangéliumának világossága hoz ragyogást ebbe a világba. IMÁDKOZZUNK: Istenem Atyám, próbálok Fiad lelke szerint élni, de az indítóokaim sokszor zavarosak. Bocsásd meg és segíts, hogy a Krisztus világossága ragyogja át életemet és cselekedeteimet, így mutatva meg azt, hogy a világosság általa jön el. Ámen. — Szolgálatunk új jelentőséggel telik meg Krisztus szeretetének világosságában. — Tállá N. Allen (Los Animas, Colorado) CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 14. — 47 —