Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Máté 6:19-23. “Ha azért a benned való világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?” (Máté 6:23-b) Több éven át még sötét reggel bementem a templom­ba imádkozni, hogy felkészüljek a napi munkámra. Egyik reggel idő előtt nagy világossággal sütött be a nap, de nem a keleti, hanem a nyugati ablakon. Fel­fedeztem, hogyan történt. Nem nyugaton jött fel a nap, hanem a korai sugarak, melyek még a templom keleti ablakát nem érték el, a városháza sokkal maga­sabb tükör-ablakaiból verődtek vissza a templom sötét, nyugati ablakain át. Akkor arra gondoltam, hogy a visszaverődő fény csodát tud tenni, mintha nyugatról kelne a nap. A mi életünk is megteheti ezt a csodát, ha Krisztus világossága beragyog rajtunk keresztül az életnek egy­­egy sötét, szomorú sarkába. De csak akkor, ha gon­dolataink, cselekedeteink, szeretetünk Krisztus jóságát sugározzák másokra. Máskülönben tőlünk csak sötét­­ség, gyengeség, bűn telik. Mekkora sötétség van a vi­lágban, mondod. De lásd meg, hogy te is sokszor oko­zod azt! IMÁDKOZZUNK: Drága Mennyei Atyánk, segíts minket világítani ebben a sötét világban. Hadd mun­kálkodjon rajtunk keresztül Szent Fiad szeretete. Ámen. — Segítek-é abban, hogy valaki Krisztust megis­merje, szeretetét tapasztalja? — Smith L. Alden (Pamestown, New York) KEDD, AUGUSZTUS 12. — 45 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom