Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Ésaiás 40:28-31.

“Erőt ad a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasítja ...” (Ésaiás 40:29)

Gyakran fogja el az embert a megfáradás és az elkedvetlenedés. Elapad a reménykedés és megül bennünket a csüggedés. De van egy erőforrás, ahová még ilyenkor is fordulhatunk. Igénk is erről beszél. Isten erőt ad a megfáradottnak és az erőtelen erejét megsokasít ja.

Szüleim ezt megtapasztalták és örökségül rám hagyták a tapasztalatot. A nagy gazdasági depresszió idején több éven át rossz volt a termés és nyakig adósságba kerültek. Mindenüket be kellett tábláztatni ahhoz, hogy valami módon átvészeljék a nehéz időket. Tíz évbe telt, mire adósságaikat kinyögték. Ezekben a nehéz esztendőkben hitük tartotta meg őket. Tudták hogy Isten mindenekben velük van, tőle kapták erősségüket.

Szüleim tapasztalata vezetet arra engem is, hogy a csüggedés óráiban az ö segítségét kérjem, és soha nem talált könyörgésem siket fülekre...

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, megváltjuk előtted, hogy sokszor megkörnyékez bennünket az elcsüggedés még akkor is, amikor örvendeznünk kellene. Óh bocsásd meg hitetlenségünket és áldj meg kegyelmeddel, hogy tudjunk mindig te hozzád fordulni. Szereteteddél erősíts meg akkor is, amikor az elbukás szélén állunk. Ámen.

— Isten mindig kész segíteni, csak hozzá kell fordulnunk. —

Sugg Clayton (Knoxville, Iowa)

KEDD, JÚLIUS 29.

— 31 —