Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-07-01 / 4. szám

Olvassuk: Zsolt. 66:16-20.

"Áldott az Isten, aki nem vetette meg könyörgésemet és kegyelmét nem vonta meg tőlem.” (Zsolt. 66:20)

A fű és az apróbb palánták, mind fölfelé törekszenek, még olyan helyeken is ahol cement, vagy aszfalttal van birítva a föld. Óriási erőfeszítés dolgozik bennük, hogy elérjék a világosságot.

Néhány évvel ezelőtt, igen elhagyott úton vezettem, keresve egy föltöltésre kijelölt földterületet. Sok kilométeren át való vezetés után megtaláltam a helyet, ahol rengeteg szemét volt rakásba összehordva. A nagy halom szeméten keresztül egy mályvarózsa díszlett csodálatosan szép virágokkal tele, hosszan az égfelé nyúlva.

Valahogy egy isteni tanítást ismertem fel benne. Az Ür az ö drága vonzásával emeli az embert a leglehetetlenebb körülmények közepette is, legyen az a gettók, vagy a nyomortanyák helye. Hogy lehessen a rossz környezetétől megtisztult, szép és hasznos életünk. Az ö szeretetével és segítségével képesek leszünk arra, hogy másoknak is örömet és békét vigyünk szerte a földön.

IMÁDKOZZUNK. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, segíts bennünket emlékezni a Te Fiadra, ki eljött, hogy magához vonzza mindazokat akik elhagycútottságban, elnyomottságban élnek társadalmunkban. Használj bennünket, hogy Krisztus visszaadja rajtunk keresztül is az összetört lelkek reménységét. Ámen.

— Belső emberünk akkor növekszik, ha naponta tükrözi életünk Krisztus lelkét. —

Dayton R. Riley (Lake Januluska, North Carolina)

SZERDA, JULIUS 23.

— 25 —