Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Zsoltárok 61

.. Vígy el engem innen a sziklára, ahová én nem jutok. Mert te vagy az én menedékem ...” (Zsolt. 61:3-4)

Athénba voltam és a hotel ablakból figyeltem az utcai életet és a forgalmat. Egyszer láttam egy darab fehér papirost, amint a szél fújta ide-oda. A papír sokáig ott kevergett az emberek lába alatt és a közlekedési járművek között, amíg egy autó kereke elkapta, lenyomta az útra és az ott ragadt.

Rögtön eszembe jutottak azok az emberek, akik nem adták át életüket Jézus Krisztusnak, őket az élet céltalanul dobálja ide s tova, amíg a nagy találkozás meg nem történik és lelkűket Jézus szeretete meg nem ragadja. Mikor ez megtörténik, akkor életük sziklára helyeztetik és Isten lesz örökös támogatójuk.

Csodálatos ez a pillanat az ember életében és ha így megragadott Isten, és lelkileg megalapozott, akkor imádkozzunk, hogy eszközök lehessünk mások üdvösségében.

IMÁDKOZZUNK: Édes mennyei Atyánk, néha mi magunk is tévelygünk jelenléted nélkül. Kérünk áld meg azokat akik keresnek és tégy minket erőssé tebenned. Krisztusért kérünk halgass meg minket, Ámen,.

— Jézus türelmes jelenléte várja hívásunkat. —

Jones Frances C. (Florida)

VASÁRNAP, JtJNIUS 29.

— 62 —