Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: János 10:7-11.

“Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bemegy és kimegy és legelőt talál.” (János 10:9)

Rohanó világunkban elvész az ember, az egyén, a személy. Itt már csak nagyban gondolkodnak. Csak személytelen részei vagyunk a nagy társadalomnak, testületnek, nemzetnek. Mintha nem is egyes érző és gondolkodó személyekből állna a társadalom, a testület, a nemzet. De így lassan csak azon vesszük észre magunkat, hogy elveszítjük az élő, baráti kapcsolatot embertársainkkal és elhomályosodik szemünk elől Isten.

Ha nem értjük meg önmagunkat, nem érthetünk meg másokat sem. Ha nem ismerjük Istent Jézusban úgy, mint aki ajtó, számunkra az életre, akkor nincs egy napunknak sem értelme, célja és értéke. Mivel Isten úgy alkotott minket, hopr egyszer életre találjunk őbenne, ö meg fogja elégíteni lelki szükségünket. Találunk “legelőt” szívünknek szükségére.

Ágoston mindnyájunk érzését kifejezi, amikor ezt mondta: “A magad képére formáltál bennünket és nyugtalan a mi szívünk mindaddig, amíg benned meg nem nyugszik.”

IMÁDKOZZUNK: Drága Atyánk, megnyitjuk szivünket előtted. Jöjj és foglald el. Örömmel várunk Téged. Hadd legyünk követőid és tanúid rohanó világunkban is. Ezt kérjük tőled azzal az imádsággal, amire Fiad tanított: “Mi Atyánk ...” Amen.

— Isten szeretete nemcsak felénk árad, hanem rajtunk is átözönlik. —

CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 26.

Hayman Carol Bessent (És; jk-Karolina)-59 —