Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Zsoltárok 50:22-23

“Hálával áldozzál az Istennek és teljesítsd a Felségesnek fogadásaidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején és megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem." (Zsolt. 50:14-15)

Szerető mennyei Atyánk hálaadásra hívja az embert hosszú türelemmel a kegyelmi időben. Sajnos sokan nem engedelmeskednek a hívásnak, hanem hideg közönnyel elutasítják Istennek Igéjét saját vesztükre. Az tJr Jézus hasonlata a “makacs gyermekekről” jól példázza ezt Máté 11-ik részében, kiknek se siralmas, se örvendetes játékhoz nem volt kedvük játszó-társaik hívogatására. Az emberek zúgolódnak a nyomorúságban és még örömeikben sem hálásak Istennek. Bármily kevés is a hálás élet körülöttünk, mi megváltottak hálával áldozhatunk az Úrnak minden körülmények között.

Sokan a bajban segítségül hívjuk az Urat, de a hálaadásról és fogadalmainkról megfeledkezünk, melyet szabadulásunkért felajánlottunk.

Igaz és megszívlelendő következő énekünknek tanítása: “Sok szép ígéretem, óh hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak Tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint éltem semmiben. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál; En nem dicsértelek s nem hirdettem neved. Nem értettem mikor szenvedni sírni hagytál, Hogyha szeretsz, miért sújt vessződ engemet.”

IMÁDKOZZUNK: Dicsőség mennyei Atyám szabadításodért, melyet Megváltómnak vére árún kegyelemből nékem is adtál! Ámen.

— “Öh, hála az Úrnak, zengjük Neki hát, mert úgy szeretett, hogy id’adta Fiát!” —

Csarké Eszter (Cleveland)

KEDD, JÚNIUS 24.

— 57 —