Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: II. Timótheus 2:19-21

‘Aki oroz vala, többé ne orozzon." (Efézus 4:28)

Vajon élhet-e az ember becsületesen a mai anyagias és igényekkel teli világban, amelyben a becsület jóformán már nem is számít? Az alapvető igazság az, hogy Isten megkívánja a becsületességet.

Egy egyetemi előadó mondta, hogy középiskolás korában, összegyűjtött pénzén barátnőjének egy gyűrűt akart venni. Kiválasztott egyet, de amikor a pénztárhoz ment, találkozott néhány barátjával. Mivel szégyelte megvenni előttük a gyűrűt, mikor senki se nézett oda, zsebébe csúsztatta azt.

Később lelkészi hivatást választott és ahányszor csak imádkozni szeretett volna, mindig ezeket a szavakat hallotta: “A gyűrű.” Hosszas lelki küzdelem után elhatározta, hogy vissza viszi a gyűrűt. Visszautazott abba a városba, ahol az ékszeres bolt volt és átadta a gyűrűt a csodálkozó ékszerésznek. Békével a szívében tért haza. Azóta Isten áldása kíséri lelkészi hivatásában.

Sokan nem tartják bűnnek azt, ha elcsennek valamit egy üzletből, vagy munkaadójukat időben, vagy anyagban megkárosítják. A becstelenség azonban meggátolja Istennel való közösségünket.

IMÁDKOZZUNK: Uram, Istenem, mutasd meg kérlek életemnek azokat a cselekedeteit, amelyek nem tetszenek Neked. Segíts, hogy kiküszöböljem azokat és tiszta szívvel szolgáljalak Téged. Krisztusom nevében. Ámen.

— A becstelenség bármely fajtája, megrontja Istennel való közösségünket. —

Lambert Rosemarie (Bretten-Baden, Németország)

PENTEK, JÚNIUS 20.

— 53 —