Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-01-01 / 1. szám

“Ó pedig (Jézus) monda nékik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel." (Márk 9:29)

Blake William, a híres költő, rendkívüli látomásaival világhírre tett szert. Egy alkalommal valami festőművész kopogtatott be az ajtaján. Igen el volt keseredve és útbaigazítást kért, hogy mitévő legyen: már hetek óta nem érzett magában semmi tehetséget és a munkára szükséges ihletést.

Miután elpanaszolta bánatát a Blake családnak, az őszhajú költő csak ennyit mondott: “Feleség, nem így vagyunk-e mimagunk is, időnként, amikor nincsen írásra kedvünk? Mi a teendő az ilyen esetben?” Kata Néni csendesen megjegyezte: “Csak az segít, ha térdreborulunk és imádkozunk.”

A mai világban mi is hasonló helyzetbe juthatunk; elhomályosodik a látomás, elapad a munkakedv, unalmassá és szürkévé válik a napi teendő. Akkor elérkezett az ideje annak, hogy mi is leboruljunk csendes imádságra, és lelki megújulásra. Akik az Ür Jézusban vannak, mindazoknak ez elidegeníthetetlen előjoguk és drága kiváltságuk.

IMÁDKOZZUNK: Drága mennyei urunk, Istenünk, amikor minden erötelenné válik, akkor Te újítsál meg bennünket az imádság csendességében, az Ür Jézus nevében, Ámen.

— Légy csendes szívvel és békével életednek Istenével. —

Campbell Róbert (Ohio, U.S.A.)

SZERDA, JANUÁR 15

Olvassuk: Márk 9:17-29

— 18 —