Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: II. Korinthus 3:9-18.

“Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Ür dicsőségét és ugyanarra a képre átváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint ahogyan az Úr Lelke formál." (II. Kor. 3:18)

Hevesen sütött rám a napsugár. Elcsodálkozva álltam meg és arra gondoltam, miképpen lehetséges az, hogy a napnak ebben a szakában a napfény arról az oldalról süssön? Amikor közelebbről megfigyeltem a nap sugarait, láttam, hogy egy ablakról verődtek vissza.

Mindazoknak, akik Krisztusban vannak, Krisztus dicsőségét kellene visszatükrözniök. Ahhoz azonban először az szükséges, hogy bensőnket a Krisztus világossága töltse el. Csak ebben az esetben leszünk képesek az ő világosságát embertársainkra visszasugározni.

Ebben a dologban az a csodálatos, hogy az a dicsőség, amit mi visszatükrözünk, a mi Atyánktól, Istentől származik. János evangéliuma ezt így fejezi ki: “Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.”

IMÁDKOZZUNK: Szerető Istenünk, töltsd meg bensőnket a Te Lelkeddel és kegyelmesen tégy képessé arra, hogy a Te dicsőségedet tükrözzük vissza. A Jézus nevében kérünk, akinek szavaival így imádkozunk: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben. . . Amen.”

— Az életem Krisztus dicsőségét tükrözi-e viszsza? —

Bergstrom Ingegerd (Havdhem, Svédország)

KEDD, JUNIUS 17.

— 50 —