Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1975-05-01 / 3. szám
Olvassuk: II. Mózes 2,0:1-17; János 15:12-17 “Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából.” (II. Mózes 20:2) Isten azt várja tőlünk, hogy cselekedeteink mutassák iránta és embertársaink iránt való szeretetünket. De hogyan várhat tőlünk ilyen magatartást? Ügy, hogy megmondja mi a helyes út és büntetéssel fenyeget, ha nem engedelmeskedünk? Nem így van. Amit Isten elvár tőlünk az azon alapszik, amit ö tesz érettünk. A szeretet nem erőszakolható. Szeretetet csak szeretettel lehet megnyerni. “Mi szeressük öt, mert ö előbb szeretett minket.” Mikor Isten a Tíz Parancsolatot adta Izráelnek, az engedelmesség alapköveként emlékeztette őket arra, hogy ö mennyire szerette őket: “Kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről.” Ez nemcsak arra adott okot nekik, hogy hálásak legyenek és engedelmeskedjenek, hanem Isten olyan életmódot is mutatott nekik, amely a legnagyobb megelégedést nyújthatja úgy a Vele, mint embertársaikkal való kapcsolatukban. IMÁDKOZZUNK: Szerető és kegyelmes Isten, köszönöm, hogy megszabadítottál a szolgaságtól. Adj vágyat a szívemben arra, hogy szeretettel szolgáljak Neked és embertársaimnak. Adj bölcs és tiszta szívet a Te szolgálatodban. Ámen. — Isten szolgáljuk, ha cselekedeteink szeretetből fakadnak. — Cox W. Jakab (Louisville, Kentucky) SZERDA, JUNIUS 11.-44 —