Csendes Percek, 1975 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1975-05-01 / 3. szám

Olvassuk: Efézus 1:3-14

'‘Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ó benne a világ teremtése előtt, hogy legyünk mi szentek és fedhetetlenek Ö előtte szeretet által.” (Eféz. 1:4)

Az idő kezdete óta, mióta az Isten az embert a földre helyezte, azok mindegyike közreműködött abban, hogy a világ ilyen lett, amilyen ma. Joggal kérdezhetjük tehát, hogyan kezeljük ezt a személyes felelősségünket. Mennyiben vagyok személyesen felelős a föld mostani életéért? Csak olyan keveset vállalok, amely a legszűkebb környezetemet érinti? Mi a viszonyom az egész viághoz? Mit tettem azért, hogy jobb világ legyen?

A világot az Isten olyan nagynak teremtette, hogy abban mindenki otthont találhat. Igen hasznos a magam kis világának érdekeivel törődni, de nem szabad elfeledkezni arról a nagy világról, amit az Isten teremtett és törődnöm kell vele. Mindig emlékezzünk, hogy ez a világ az Istené, ö teremtette az egész világot és reánk bízta, hogy sáfárkodjunk vele. Felelősek vagyunk érte, hogy megtartsuk és gondozzuk.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Atyánk! tudjuk, hogy az ég és a föld a Te uralmad alatt van, és ezért dicsőítünk Téged. Adj nekünk hitet, erőt, tudást, hogy cselekedhessük a Te akaratodat. Taníts bennünket, hogy szeressük és gondoskodjtmk arról a nagyobb világról, amelyet Te teremtettél, és mely mindenkié. Amen.

— Jézus szilárdan hitte, hogy az Isten akaratát végre kell hajtani, és ugyanazt hiszem én is. —

Talbert Ethelou (Nashville, Tennessee)

PENTEK, JUNIUS 6.- 39